A Süss Velem sikereit látva sokszor és sokan megkérdezik tőlem, hogy "Miért a sütést választottam a vállalkozás központi témájának?".
Erre nagyon egyszerű a válasz: Imádok sütni. Sőt, mióta az eszemet tudom ez a szenvedélyem. Számomra a egy finom sütemény, vagy torta elkészítése nem munka, hanem kikapcsolódás. Igazi flow élményt nyújt nekem a sütés. Úgy gondolom, hogy nagy szerepe van a Süss Velem sikerében, hogy a szenvedélyemre alapoztam a vállalkozásomat.
Mikor kezdtem el sütni? Őszíntén szólva nem emlékszem. Csak az van a szemem előtt, hogy mindig ott voltam édesanyám mellett a konyhában. Szinte az anyatejjel szívtam magamba a sütés szeretetét. Volt egy kis sodrófám és mindig kaptam egy kis darab tésztát, amit magam kedvére alakíthattam.
Láttam, hogy készíti anyukám a piskótát, kelt tésztát, hogy pillanatok alatt milyen finom süteményt tud "teremteni a semmiből". Sütéshez mindig egy ősrégi süteményes könyvet használt, amit még a nagymamámtól kapott. Időnként előfordult az is, hogy valami nem úgy sikerült, mint ahogy szerette volna, de természetesen ilyenkor volt valamilyen apró fogás a tarsolyában amivel megmenthette a desszertet.
Gyerekként mindig bele akartam kontárkodni én is a sütemény készítésbe. Ezt persze legtöbbször engedte is édesanyám. Sokmindent kipróbálhattam.
Rengeteget tanultam tőle. Játszva tanultam meg
- piskótát sütni,
- dagasztani,
- kézzel habot verni,
- palacsintát sütni,
- rétest húzni
és még számtalan apróságot, ami fel sem tűnt, de később nagyon hasznosnak bizonyúlt a sütemény készítés során.
Aztán kiskamaszként önállóan elkészítettem az első desszertemet. Máig emlékszem rá. Egy nap a nyári szünetben meg akartam lepni édesanyámat saját készítésű süteménnyel.
Szerettem volna megmutatni, hogy mennyit tanultam tőle és persze örömet akartam neki szerezni. Egy csokis piskótatekercset készítettem neki. Nagyon gondosan egyedül felvertem a tojást, piskótát készítettem és csokis krémet kevertem. Kicsit meggyűlt a bajom a piskóta feltekerésével, de végül megoldottam. Meglepő módon egész jól sikerült a sütemény. Édesanyám arcán határtalan boldogságot és büszkeséget láttam, amikor hazaérkezett és eldicsekedtem az alkotásommal.
Később sokat sütöttünk együtt. Ezt is imádtuk, mert ketten tényleg pillanatok alatt elkészítettünk egy házi sütit vagy egy szülinapi tortát.
Ahogy egyre jobban ástam bele magam a sütés rejtelmeibe, láttam hogy nagyon örül és büszke rám. Gyakran leptem meg őt és az egész családot saját recept alapján készített sütikkel, de sokszor tortát is sütöttem. Meg akartam hálálni, hogy ennyi mindenre megtanított.
Utoljára egy karamellés csokoládé totát készítettem neki születésnapjára. Emlékszem, hogy nagyon meggyűlt a bajom a csokoládé díszekkel, de végül sikerült elkészítenem. Sajnos azóta már nem tudom meglepni se születésnapjára, se anyák napjára.
Mostanában a gyerekeim is nagyon érdeklődnek a sütés iránt. Szívesen bekapcsolódnak az otthoni cukrászkodásba, én pedig örömmel adom át saját tapasztalataimat. Anyaként az egyik legkellemesebb meglepetés az volt, amikor a 10 éves fiam saját készítésű sütivel lepett meg születésnapomon. Remélem, hogy felnőttként nekik is hasonlóan kellemes élményeik lesznek a sütésről.
